Szóval érdemes vagy nem? Hogyan, milyen módszerekkel?
Sokat hallottam róla, és én is érintett vagyok, ugyanis nyelvtanár végzettségem van.
Írjon, akit érdekel ez a téma vagy akinek esetleg már van tapasztalata.
Szerintem ez a 3 éves gyerek nem érti, hogy a szülei, akik ugye "hivatalból" kötelesek tökéletesek lenni, ennyire rosszul beszélik az "ö" nyelvét (az angolt). Miután a szülök nem használják a magyart, amin jól ki tudnák fejezni magukat, a gyerekben az a kép van a szülökröl, hogy azok nyilván idióták - hiszen ugye nem beszélnek egyetlen nyelvet se normálisan , és ez érthetöen irritálja a kicsit. Beszélni kéne a szülökkel. Egy kezelhetetlen hároméves még nem tartozik a "félelmetes" kategóriába, de majd nézd meg mondjuk nyolcévesen....
Kanadaban elek egy magyar csaladdal.A kisfiuk 3 eves,a szulok kozel sem beszelnek tokeletesen angolul,es megis ezt a nyelvet eroltetik helytelenul hasznalva,gyakran magyarral keverve.A kisfiu ovodaba jar,ahol ugye az angol nyelvet hasznaljak.Ott mindig felszabadult,jatekos,mindent megeszik.Az itthon toltott ido nagy reszet pedig orditassal,toporzekolassal tolti es semmit nem eszik.A szuleihez angolul beszel,akik neha nem is ertik ot,amitol aztan meg duhosebb lesz a gyermek.A minap kanadai baratok jottek latogatoba,akikkel vidaman,felszabadultan beszelgetett a kisfiu,miutan tavoztak szunet nelkuli orditas kovetkezett.
Beleszolni semmi jogom,de nagyon sajnalom szegeny kicsit,mert latszik rajta a zavartsag.
Eladnám összegyűjtött anyagaimat a következő nyelvekből:
kínai (alaptól felsőfokig) japán (alaptól felsőfokig) koreai(alaptól középfokig) francia(alapfok) német(alaptól középfokig) angol(alaptól felsőfokig(kisgyerekek részére is van tananyag) +pimsleur oktató(minden nyelv alaptól felsőfokig(van ami csak középfokig) könyv+hanganyag)
Ezek több száz könyv, szoftverek, szótárak, komplett oktató csomagok,hanganyag, nyelvvizsgára felkészítő dolgok, filmek, olvasmányok mindenféle
A könyvek digitális formátumban vannak
Légyszi kérdezzétek körbe ismerőseiteket kit érdekelne a dolog és akit igen írjon nekem egy emailt!
nyilván, te se törökökre, perzsákra, oroszokra gondoltál,amikor külföldi gyereket irtál, de ez a valóság, gondolom, más ny-európai óvodákban is. èn nem hátrálok ki az óvodai nyelvtanitásból, ha nem bele se hagyom magam vonni. Cska megkértek egy szivességre, de én középiskolások okitására kaptam a diplomámat, ott is van elég kétnyelvü (az iskolám 60% bevándorló, ebböl 80% muszlim, én angolt idegennyelvként tanitok , németet meg...elsö vagy második nyelvként)
Szeintem a szulo nyelvtudasa (kiindulva kozos anyanyelvu csaladbol azonos nyelvu orszagban, tehat sehol egy erdendoen idegen hang) semmifele pro vagy kontra hatassal nem kene, hogy legyen a gyerek kesobbi tanult nyelvtudasara. (adott szituban meg csak ketnyelvuseg sem fog eloallni percekre sem) A szulo az szulo... a tanar meg tanar... a szulo nem jo tanar, a tanar meg nem ugy nez a gyerekre mint szulo.... kulonben valaki tudathasad a nagy katyvaszban :) De lehet ezt is tok rosszul tanitjak am a tanarkepzokon, melyen nem astam bele magam, csak sajat boros otthoni tapasztalataim vannak arrol, hogy ez valoban hihetoen hangzik.
Szoval szulo nyelvtudasa nem bonusz, hanem nagyjabol tokmindegy. Ha meg nem mert tanitja a gyereket, akkor meg szereptevesztesbe keveredik... ha meg nem tanit hanem ugy tesz mintha, es mas nyelven kezd el beszelni a gyerekhez... nos az meg nem eletszeru meg nem is normalis :)
Valaki vagy ketnyelvu (tobbnyelvu) kornyezetben lesz ket/tobbnyelvu, vagy nem. Szerintem ez vagy A vagy B es nincs olyan, hogy arnyaljuk meg ugy teszunk mintha meg lemodellezzuk, meg ha letrehozunk ilyen meg olyan szitukat. Szerintem ez vagy eloall termeszetesen es akkor szuper, vagy nem all ello de mestersegesen nem reprodukalhato.
"Pont az lenne a lényeg 7 éves kor alatt, hogy ne mesterséges legyen"
jahátigen, úgy, ha ez menne, minden oké lenne :)
"(Vagy külföldi gyerekekkel kell feltölteni a csoport legalább kulcspozícióit. :-D"
megtörtént, a kulcspoziciókban vannak törökök, perzsák, oroszok :-))
A 7 éves kori nyelvtanulás olyan szempontból hátrányos az én értelmezésemben, hogy szinte állandóan együttjár a gyerek korai drillezésével, teljesitményhajhászással, anyukák egymás közötti konkurrenciaharcával ("=mi? a te gyereked nem jár balettre, lovagolni, jógázni, angolra, franciára")
"Úgy, hogy egynyelvű családban az idegen nyelvet jól ismerő szülő nyugodtan rásegíthet az óvodai nyelvoktatásra otthon is." Ja, értem. Ideális esetben tényleg lehetne igy. (A valóságban a gyerekétöl próbál valamennyire németül tanulni a nagyrészük, ès ez még nem is egy nagyvárosi gettóóvoda.)
Az jutott eszembe, szintén félálomban, hogy nem is forditva, hanem szinte mindig a tárgyas alakot használja, akkor is, ha olyat tölem sose hallott:." Leülöm. Bekakilom. Vagyom". Tehat a milyen helyzetekben kérde´sere a válasz: minden helyzetben :)
((És most újabban durván ö-zve beszél mint egy bennszülött szögedi. Elöször meg voltam rökönyödve, de rájöttem, hogy nálam, bár Fejér megyei vagyok, inkább van csönd mint csend, fölösleges mint felesleges, és ebböl azt szürte le magának a csemete, hogy mindegy, hogy ö vagy e és ebböl születnek nála olyan durvulások, hogy eszöm/veszöm/leszök)) Vagy azért van ez az egész, mert most régóta csongrádi import paprikát vettem az itteni boltban :)
Elment egy hétre a német nagypapához, aki randa dialektust beszél. Kiváncsi vagyok, mi lesz, ha hazajön.
Még vmi eszembe jutott félálomban (mert hol máshol jutnak eszébe az ember a zseniális gondolatok, mint a vécén, kádban ágyban ;-)))) Nem bizos, h az alakuló szabályrendzserében van a hiba. Lehet, h cska más a logikája: Lekakilom (a nadrágot). És ezt egy ilyen irányú kérdéssel azonnal le lehetett volna ellenőrizni. Szal még mindig az a kérdésem, h miylen helyzetekben használja "fordítva"?
enyid-tiem: volt már ilyen, de talán csak egyszer, mert még ott se tartunk, most kezd leszokni arról, hogy egyes szám harmadik személyben beszél magáról. Most 3.5 éves, a másik nyelv a német. Tehát az nem ragozó nyelv. Ebben pl. lehet, hogy nem stimmel a stor által idézett elmélet (a neten is megtaláltam, amikor beirta a konkrét nyelvészeket), hogy a magyar ragokra jobban fog ügyelni.
De persze nem létkérdések ezek, csak nagyon érdekesnek találom, mint az egész 2nyelvü tanulást, és most éppen van idöm ezen rugózni.
Neked is van 2 nyelvüd? Az a példa a családban milyen nyelvü?
Azért majd ha kiszabadulsz, kifejthetnéd a 7 éves kor alatti "mesterséges"nyelvtanulásról a téziseidet, mert ez tényleg foglalkoztat mostanában.
"egy amúgy egészséges 7 éves gyerek sokkal nehezebben tanul meg egy első nyelvet is, mint egy újszülött" - ez nyilvánvaló, de hogy jön ez ide?
"De én ezt nem tartom rossznak, egészséges feltételek mellett. Egészséges feltétel alatt a szülő kellő szintű nyelvismeretét és megfelelő nevelési koncepcióját és lehetőségeit értem elsősorban."
Már lentebb is azért kérdeztem rá, hogy valamit félreirtál-e, mert az az érzésem, hogy 2 különbözö dologról beszélünk. Vagy te olvasol felületesen, vagy én fejezem ki magam teljesen félreérthetön. Hogy jön pl ide a szülö nyelvismerete, amikor itt az óvodai "mesterséges" nyelvtanulásról van szó?
A tiem-enyiddel biztos találkoztál már, v a könyörgömmel, apróbb dolgok elég gyakoriak. De nagyobb mennyiségben ezzel csak annál az egy gyereknél találkoztam, igaz, ő nemcska az igéket ragozta kerezstbe. De iskoláskorára kinőtte. Milyen helyzetesekben ragoz mellé (l az idézett mondatot is, aze gyik stimmel, a másik mellé)? Mi a másik nyelv?
èn is arra gondoltam, hogy ez - a tárgyas és alanyi ragozás keverése - életkori dolog lehet, de pár ismeröst kérdeztem, ök nem tapasztaltak ilyet. Vagy csak elfelejtették! Korabeli magyar kétnyelvüt nevelö anyákat meg személyesn nem nagyon ismerek.
Mindenesetre a dolog még nem enyhült, söt teljes intenzitással tombol, de én jól szórakozom:
"Anya segits nadrágom lehuzni, mert bekakilom"
ON Aha, szóval a fórummotor... Most már nem merek irni semmit, mert mindjárt megint küld a policáj kis levélkét... OFF
Ebben a korban ez még 1nyűnél is normális lenne. Összefügghet a 2nyűséggel. Láttam, ööö, hallottam már ismerős óvodás kissráctól hasonló ragkeveréseket, bár ha jól érte, a tiéd kicsit következetesebb. Milyen egyébként a tendencia? Csökken azért a jelenség?
Mostanában állítólag rosszalkodik a fórummotor, ezért egyes hsz-ek nem látaszanak, ezt már figyelem egy ideje a sajátaim kapcsán. Ez a kérdésed is csak úgy bukkant elő, h utánadolvastam :-)
"ùgy tünt, mintha a 4 éves korban, óvodában, tanárral történö angoltanulást neveznéd 2nyelvüségnek."
Nem. :-) De én ezt nem tartom rossznak, egészséges feltételek mellett. Egészséges feltétel alatt a szülő kellő szintű nyelvismeretét és megfelelő nevelési koncepcióját és lehetőségeit értem elsősorban.
"ùgy érted, felejtsem el, amit ott tanultam?"
Egyszerűen úgy értem, hogy egy amúgy egészséges 7 éves gyerek sokkal nehezebben tanul meg egy első nyelvet is, mint egy újszülött (tehát feltéve, hogy addig semmilyen kommunikációt/nyelvet nem hallott), ha erre képes egyáltalán még ebben a korban. Ugyanígy nincsen biológiai akadálya annak, hogy egyszerre 2-3 nyelvet is megtanuljon születésétől kezdve (akár óvodában is), és az iskolaérettség is összetettebb dolog annál, hogy az iskolai tanulási kapacitás kívánt megjelenési formáihoz igazítsd a második nyelv oktatásának kezdetét. Nem tudom, mire gondolhatsz ennél a 'hétéves kori személyiségváltás' címszónál, ezért kérdeztem rá.
"Iskolában, tanároktól történö tanulás, nem csak utánzás."
Szerinted a gyerek az első 6 évben csak utánoz, és a tanuláshoz tanár kell?
"Persze örülnék, ha igy lenne, de valószinütlennek tartom."
Akor örülhetsz, mert nagy valószínűséggel így van pedig. :-)
"kétnyelvüség, családban, szülöktöl, oké, ovodai idegennyelvtanulás, tanártól, nem oké."
Szerintem az is oké, lásd fentebb.
"Kérnék egy elméletet és egy nevet :-)"
Pl. Pléh, Jarovinskij, Balajan (magyar-orosz kétnyelvűek összehasonlításakor éppen ez jött ki), de van még előny, pl. idegrendszeri különbségek egy- és kétnyelvűek között stb. Talán kitalálod, kinek a javára. ;-)
