A Windows 7 egyik fontos újítása, hogy támogatja a multitouch technológiát, azaz az arra alkalmas érintésérzékeny kijelzők segítségével egy sor gesztust képes érzékelni, megkönnyítve ezzel a mindennapi munkát. Az Acer T230H pedig az Acer multitouchos monitora, amelyet alapos tesztnek vetettünk alá.
Külső
Az Acer T230H érintésérzékeny volta miatt egy új termékvonalat képvisel, a készülék dizájnjával ennek ellenére nem foglalkozott gyártója, egyszerűen kölcsönvette a korábbi Gamer (G) széria esetében alkalmazott külsőt, és ebbe pakolta bele a monitort. Ha már a korábbi típusok közül kellett egyet előkapni, a választás nyilván azért erre a kávára esett, mert sok benne a hely, tehát volt elég tér az érintést érzékelő hardver elhelyezésére is. Ez a rendszer optikai, a káva és a panel között elhelyezkedő szenzorok vékony hálót szőnek a panel elé, s az ebben keltett zavarok alapján tudja megmondani az elektronika, hogy hol érintettük meg a panelt. A rendszer egyik előnye az, hogy egyszerre két érintési pontot is meg tud különbözetni, illetve az alkalmazott technológiából következik az is, hogy nincs szükség arra, hogy valóban megérintsük a panelt (bár nehéz ezt a gyakorlatban megállni, nekünk sem sikerült).
A kialakításnál maradva, a panel előtt fényes bevonat húzódik, amely ebben az esetben többfunkciós; nemcsak a képminőséget hivatott javítani, hanem védi is a panelt; a sok érintéstől ugyanis a felület könnyen koszolódik, így gyakran kell majd törölni, s ennek a rétegnek hála ezzel nem okozhatunk sérülést.
A külső mellesleg tökéletesen ellentéte annak, amire ma a gyártók egy dizájnos monitor esetében törekednek; a káva nem vékony, nem keskeny, nem fényes, nincs egy vonalban a panellel, stb. Azonban ez szerintünk egyáltalán nem gond, s nem jelenti azt sem, hogy a T230H rosszul nézne ki, bár tény, hogy a szemnek kedvesebb megjelenítőket is láttunk már.
A gombok jobb oldalra, alulra kerültek, s Acer szokás szerint összesen hat van belőlük (e, Auto, Menü, Balra, Jobbra és Bekapcs.) Lenyomni alulról tudjuk őket, s bár a kialakításuk nem a legszokványosabb, ez a használatot érdemben nem befolyásolja. A bekapcsolást jelző LED halványkék illetve narancssárga színnel világít állapottól függően, fénye optimális, sötétben sem vakít.
A talp segítésével a káva elforgatható és emelhető (11 cm-t), de pivot nincs. Hátul HDMI, DVI, D-Sub csatlakozó illetve audio bemenet találhatók, valamint van egy USB port is, amely az optikai érzékelő interfésze. Az Acer – szokásával ellentétben – az analóg mellett DVI kábelt is mellékel a monitorhoz.
Belső
A T230H a technikai paraméterei alapján egy teljesen átlagos készülék (nem számítva persze az érintőképernyőt). A monitorba TN panel került, amely 16:9-es képarányú, felbontása pedig 1920×1080 pixel. A kijelző háttérvilágítása normál CCFL, a fényerő 300 cd/m², a statikus kontraszt pedig 1000:-1-hez. Ezek az adatok szinte bármelyik TN-es monitort jellemezhetnék, papíron annyira kevés különbség van manapság az egyes modellek között. A tükröződő bevonat miatt mégis az átlagosnál jobb minőséget vártunk, de persze azt előre tudtunk, hogy arra esély sincs, hogy IPS/VA minőséget kapjunk.
A kijelző alapbeállításai finoman szólva nem a legjobbak, a gamma érték és a fényerő minden profil esetében túlságosan eltért az optimálistól. A deltaE 3-4 körüli értéke már nem annyira rossz, a színhőmérséklet értéke pedig majdnem tökéletes kalibráció nélkül is. A fényerő 141 cd/m²-es értékével szöveges üzemmódban áll legközelebb az optimálishoz. Hogy kicsit előre szaladjunk, sajnos a menü nem túl sok beállítási lehetőséget nyújt, többek között a gamma értéke sem módosítható, így ezt csak szoftveres kalibrációval lehet helyes szintre hozni.
Az optimális beállításokat ezúttal a grafikus színprofilból kiindulva kerestük meg, a gamma itt a legjobb; 56-os kontrasztarány, 46-os fényerő és meleg (Warm) színhőmérséklet mellett bizonyult az összhatás a legjobbnak. Kalibrálás előtt a fenti beállításokkal 128 cd/m²-es maximális fényerőt, 0,17 cd/m²-es feketét, 757:1-es kontrasztarányt, 2,5-ös gammát és 6488K-s színhőmérsékletet mértünk, 3,7-es deltaE mellett.
Kalibráció után többé-kevésbé minden a helyére került, a tökéletesnek mondható 2,2-es gamma, 6516K-s színhőmérséklet és 124 cd/m2-es fényerő mellett jónak mondható, de nem tökéletes 1,3-as deltaE-t kaptunk. A műszeres mérések azt is kimutatták, hogy az RGB és CMY komponensek eltérése az elvárttól minimális volt; a szürkeárnyalatok illetve a kevert színek eltérése volt nagy, 2 körüli, ami arra utal, hogy az elektronika a színek keverésében gyengébb az átlagosnál. A fekete a csalódást keltő 0,15 cd/m²-es értéken állapodott meg, így a kalibrált állapotban a kontrasztarány végül 803:1 lett.
Lemértük a fogyasztást is; a kijelző kalibrált állapotban 23,8 wattot, készenléti állapotban pedig 0,7 wattot igényel.
