1. oldal
A Mátrix című filmben valahogy így zajlik Neo és Trinity párbeszéde, majd a következő másodpercekben az operátor egyszerűen „letölti” a szükséges tudást Trinity agyába, aki rögtön hasznosítja is a tanultakat. A Science egy most megjelent tanulmánya szerint talán nincs is olyan messze az idő, amikor különösebb energia befektetése nélkül tanulhatunk meg zongorázni, kungfuzni vagy éppen helikoptert vezetni.
A Bostoni Egyetem és a japán ATR Computational Neuroscience Laboratories közös kísérletükben sikeresen demonstrálták, hogy ha a látókérgen keresztül úgy befolyásolják az alany agyhullámait, hogy azok megfeleljenek egy olyan személy agyhullámainak, aki ismer egy bizonyos tevékenységet, akkor az alany tanulási ideje jelentősen lecsökken az adott tevékenység elsajátításában.
Ha például azt szeretnénk, hogy az alany megtanuljon zsonglőrködni, először is keresnünk kell valakit, aki már elsajátította ennek művészetét. Az illetőt befektetjük egy funkcionális MRI készülékbe, és megkérjük, hogy képzelje azt, hogy zsonglőrködik. Közben agyhullám-mintázatát rögzítjük a készülék segítségével. Ez után a tudatlan alanyunkat is befektetjük a készülékbe, megkérjük, hogy képzelje el a zsonglőrködést, és az ő agyhullámait is rögzítjük. A két mintázatot összehasonlítjuk, majd a neurofeedback módszerével igyekszünk elérni, hogy alanyunk agyhullámai minél jobban hasonlítsanak a tudással már rendelkező személy agyhullám-mintázatára.
A neurofeedback-módszer során az alany gyakorlatilag „megtanulja” befolyásolni saját agyhullám-mintázatát. Fejére elektródák kerülnek, melyek agyi tevékenységét mérik, és közben egy filmet néz az elektródákkal összekötött monitoron. Amennyiben a kliens „jól állítja be” az agyhullámait, jó minőségben élvezheti a filmet. Amennyiben azonban nem „dolgozik eléggé”, a film rossz minőségűvé, halkká, zavaros hangúvá változik, egyszóval élvezhetetlen lesz. Tehát minden erejével azon fog „erőlködni”, hogy a kép ismét jó legyen. A módszert terápiás célzattal használják figyelemzavaros, viselkedészavaros, autisztikus pácienseknél, de segíthet a dadogás, vagy egyes alvászavarok enyhítésében is.
A kísérletünkre visszatérve, a kutatók tehát azt állítják, hogy amikor sikerült elérni alanyunknál a profi zsonglőr agyhullám-mintázatát, már meg is tanulta a tevékenységet, de legalábbis kis edzéssel nagyságrendileg rövidebb idő alatt fogja elsajátítani, mintha a kísérlet nélkül egyszerűen nekiállt volna fizikailag gyakorolni.
2. oldal
A neurológusok kutatásai szerint az általunk észlelt képek először vonalak, szegélyek, formák, színek és mozgások formájában jelennek meg az elsődleges látókéregben. Az agy később összeköti ezeket a részleteket és komplex képpé formálja, így lesz a piros, gömbölyű és gurul érzetekből piros labda. A tudósok az első benyomásokért felelős elsődleges látókérget vizsgálták a tanulásban betöltött szerepe szempontjából. Konkrétan arra voltak kíváncsiak, hogy az agyterület ezen részének mekkora jelentősége van a felnőttkori vizuális perceptuális tanulásban. Ez az a folyamat, melynek során gyakorlás vagy tapasztalat következtében, tudatosság nélkül tanulunk meg érzékelni valamit, amire korábban képtelenek voltunk, tehát amikor hosszas a gyakorlás során „finomodnak” érzékeink.
Az eredmények alapján a felnőtt agy elsődleges látókérge is kellően plasztikusnak bizonyult ahhoz, hogy jelentős szerepet töltsön be a perceptuális tanulásban. Így a kutatók által bemutatott módszer valóban nagyban előrelendítheti ezeket a tanulási folyamatokat. Ráadásul úgy tűnik, hogy akkor is működőképes, amikor az alany nem tudja, hogy mit tanul. Vagyis az agyhullámok puszta „beállítása” is elegendő volt a tanulási folyamat felgyorsítására, az alanynak nem kellett tudnia, hogy éppen milyen tevékenységet próbál elsajátítani.
A kutatók óvatosan optimisták, és hangsúlyozzák, hogy a folyamat egyelőre csak a vizuális perceptuális tanulás esetében bizonyítottan működőképes. (Ez alapján tanulják meg a gyerekek a formák, színek stb. felismerését, felnőttek esetében pedig olyan készségekre gondoljunk, mint például egy magzati ultrahangfelvétel értelmezése. Amikor először látjuk, csak értelmezhetetlen mozgó árnyékok halmazát észleljük, de minél többször nézzük, annál inkább felismerhetőek lesznek a testrészek, a mozgások. Vagy ha egy ikerpárral találkozunk, először nem tudjuk megkülönböztetni őket, de minél gyakrabban látjuk az ikreket, annál inkább felfigyelünk a köztük lévő apró különbségekre.)
A kutatás következő lépése más tanulási formák vizsgálata lesz, de a módszer jelenlegi formájában hasznosítható lehet a tanuláson kívül is, például a szemműtétek utáni rehabilitációban. Szélsőséges példaként vehetjük Mike May (1954‒) amerikai síelő esetét, aki három évesen egy vegyi balesetben veszítette el látását. Felnőve három bronzérmet szerzett az 1984-es paralimpián alpesi síben. 2000-ben megműtötték és részben visszanyerte a látását. Ezt követően síelés közben évekig nem merte kinyitni a szemét, annyira zavarták a számára értelmezhetetlen vizuális ingerek. Lassacskán elkezdte „megtanulni”, hogy az adott árnyékok és fények milyen terepviszonyokat jelölnek a pályán, de elmondása szerint ez egy lassú és a mai napig tartó tanulási folyamat eredménye. Ezt a fajta tanulást és rehabilitációt remélhetőleg mielőbb elősegítheti az új módszer gyakorlati alkalmazása.
[bold]Forrás:
[/bold] [link target="_blank" href="http://www.sciencemag.org/content/334/6061/1413.full"]
http://www.sciencemag.org/content/334/6061/1413.full[/link]
http://www.sciencedaily.com/releases/2011/12/111212124603.htm
[link target="_blank" href="http://www.fellowgeek.com/a-Researchers-Teach-Things-Subliminally-Matrix-Learning-not-Far-Away.html"]http://www.fellowgeek.com/a-Researchers-Teach-Things-Subliminally-Matrix-Learning-not-Far-Away.html
 
